Szent Negyvennap és Húsvét 2020

szentmisék és szertartások:
Szent Erzsébet templom
(Deutschordens-Kirche),
1010 Wien, Singerstr 7.

Szent Negyvennap

Szentgyónás

Segédanyag böjtre

Nagyhét

Húsvét

Jézus-ima

Ferenc pápa üzenete


Nagyböjt 1. vasárnapján hamvazkodás 11:00 órakor

Keresztúti ájtatosság
Nagyböjt minden péntekén 17:00 órakor a Deutschordenskirche-ben
minden pénteken
18:00-20:00 óráig a Stephansdomban

A szent negyven nap görögkatolikus lelkülettel
A böjt elsősorban lelki cselekedet, imádság. Ezért ebben az időszakban nem csak kevesebbet eszünk, hanem többet is imádkozunk. A Görögkatolikus Egyház is számtalan böjti sajátságokkal gazdagított szertartást kínál ehhez. A Hajdúdorogi Főegyházmegye összeállítását tesszük közzé.


Nagyböjt kívül és belül – Harminc kérdés és válasz segít a készületben
Füzes Ádámot, az Esztergomi Hittudományi Főiskola levelező tagozatának liturgikatanárát kérdeztük a nagyböjtről – a készületről és annak eszközeiről –, hogy könnyebben válaszolhassunk az Úr hívására ebben a kegyelmi időszakban (is).


Böjti imádságok

Szent Efrém imája
Életem Ura és Uralkodója, ne engedd hozzám a jóravaló restség, könnyelműség, megszólás szellemét!
Ajándékozd inkább szolgádnak a józanság, alázatosság, állhatatosság és szeretet lelkét!
Igen, Uram, Királyom! Add meg, hogy megismerjem bűneimet, és meg ne ítéljem felebarátomat, mert áldott vagy örökön örökké.
Ámen.

BŰNBÁNATI ÉNEKEK AZ UTRENYÉBEN
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek!
A bűnbánat ajtaját nyisd meg nékem életadó Urunk, * mert az én lelkem virraszt a te szent hajlékodban, * mert saját testem hajlékát megfertőztetve viselem, * de mint irgalmas, * a te jóságos kegyelmeddel * tisztíts meg engem!
Most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.
Az üdvösség útjára taníts engem, Istenszülő, * mert gyalázatos vétkekkel szennyeztem be lelkemet * és tunyaságban töltöttem életemet * de imádságaid által tisztíts meg engem * minden tisztátalanságtól!
Könyörülj rajtam Isten a te nagy irgalmasságod szerint és könyörületességed sokasága szerint töröld el gonoszságomat!
Gonosz cselekedeteimnek sokaságára gondolván, * én megátalkodott bűnös,. * remegek az ítéletnek rettenetes napjától, * de egyszersmind bízva a te kimeríthetetlen kegyelmedben, * Dávid király szavaival kiáltok hozzád: * Könyörülj rajtam Isten * a te nagy irgalmasságod sokasága szerint!

BŰNBÁNATI ZSOLTÁROK:

6. zsoltár • A megtört szívű ember az Úr irgalmát kéri
(A karvezetőnek, húros hangszerre – Dávid zsoltára.)
Uram, haragodban ne feddj meg engem, * indulatodban meg ne fenyíts!
Könyörülj rajtam, Uram, mert gyenge vagyok, * gyógyíts meg, Uram, mert reszket minden tagom!
A lelkem mélyen megrendült, * meddig késel még, Uram?
Fordulj hozzám, Uram, mentsd meg életem, * szabadíts meg irgalmad miatt!
Mert nem gondol rád senki a holtak között, * a halál országában ki dicsőít téged?
Belefáradtam a sóhajtozásba, † egész éjjel könnyel áztatom ágyamat, * könnyeimmel öntözöm fekvőhelyem.
Elhomályosult szemem a bánattól, * ellenségeim miatt őszülök.
Távozzatok tőlem, mind, akik gonoszat műveltek, * mert meghallgatta az Úr hangos sírásom.
Meghallgatta az Úr kérő szavamat, * elfogadta az Úr imámat.
Szégyenüljön meg minden ellenségem és félelem szállja meg őket, * hátráljanak meg és tüstént borítsa szégyen őket!


31. zsoltár • Boldog, aki bűnbocsánatot nyert
Boldog, akinek megbocsátotta vétkét * és eltörölte bűnét az Isten.
Boldog ember, akinek gonoszságát fel nem rója, * és akinek lelkében nincsen álnokság.
Amíg erről hallgattam, elmerevedtek csontjaim, * sóhajtozásomnak nem volt vége.
Mert rám nehezedett kezed éjjel és nappal, * életerőm ellankadt, mint a föld a nyári hőségben.
Megvallottam akkor neked vétkemet, * nem rejtegettem tovább bűnömet.
Így szóltam: „Megvallom gonoszságomat az Úrnak!” * És te megbocsátottad, amit ellened vétettem.
Ezért hozzád fohászkodik minden igaz * a csapások idején.
Hiába tör rá a vizek árja, * hullámai őt el nem érik.
Te vagy oltalmam, megóvsz minden bajtól, * a szabadulás örömével veszel körül engem.
Bölcsességet adok neked, † és megtanítalak az útra, amelyen járnod kell, * szemem rajtad nyugszik.
Ne legyetek olyanok, mint a ló vagy az öszvér, * mert azokban nincsen értelem,
Kantárral és gyeplővel kell megfékezni őket, * különben nem követik szavadat.
Sok szenvedés éri a bűnöst, † de aki az Úrban bízik, * azt ő irgalommal veszi körül.
Vigadjatok és ujjongjatok az Úrban, igazak, * és örvendjen minden tiszta szívű!


37. zsoltár • Súlyos beteg imádsága
Uram, indulatodban ne feddj meg, * haragodban ne büntess engem;
Mert nyilaid belém hatoltak, * és rám nehezedett súlyos kezed.
Nincs ép hely testemen, mert haragszol énrám, * nincs egy ép csontom, mert sok a vétkem.
Gonoszságaim összecsaptak fejem fölött, * rám nehezednek, mint súlyos teher.
Elmérgedtek és gyulladásban vannak sebeim, * mivel oktalan vagyok.
Elcsüggedtem és földre görnyedtem, * szomorúan járok naphosszat.
Égő fájdalom kínozza derekam, * nincs ép hely testemen.
Elgyöngültem és megtört vagyok, * szívem gyötrelmében kiált szavam.
Előtted van minden kívánságom, Uram, * sóhajom nincs rejtve előtted.
Szívem hevesen dobog, erőm elhagyott, * elhomályosult szemem világa.
Barátaim és szeretteim magamra hagynak bajomban, * rokonaim kerülnek engem.
Tőrt vetettek, akik életemre törnek, † pusztulással fenyegetnek, akik vesztemet akarják, * és csalárd terveket szőnek egész nap.
De én meg sem hallom, mintha süket volnék, * mint a néma, számat föl nem nyitom.
Olyan lettem, mint aki nem hall, * akinek szájában nincs ellenvetés.
Mert benned remélek, Uram, * te meghallgatsz engem, Uram, Istenem.
Így szóltam: „Ne nevessenek rajtam, * ne ujjongjanak, ha megbotlik lábam.”
Bizony az elbukáshoz már közel vagyok, * szemem előtt van mindig a fájdalom.
Én pedig megvallom, hogy bűnös vagyok, * és vétkeim miatt meg nem nyughatom.
De ellenségeim virulnak és erősebbek nálam, * sokan vannak, akik ok nélkül gyűlölnek.
Rágalmaznak engem és a jóért rosszal fizetnek, * mivel mindenkor a jóra törekszem.
Ne hagyj magamra, Uram, † Istenem, ne távozz el tőlem! * Uram, szabadítóm, siess, oltalmazz engem!


50. zsoltár • Bűnbánat
(A karvezetőnek – Dávid zsoltára, amikor Nátán próféta fölkereste, mivel együtt volt Batsebával.)
Könyörülj rajtam irgalmadban, Istenem, * töröld le gonoszságomat nagy jóságod szerint!
Teljességgel moss meg bűnömtől engem, * vétkeimtől tisztíts meg engem!
Mert elismerem vétkemet, * előttem van bűnöm szüntelen.
Egyedül ellened vétkeztem, * színed előtt gonoszat tettem.
Ám te végzésedben igaz vagy, * és igazságos, amikor ítélsz.
Íme vétekben jöttem a világra, * anyám bűnben fogant engem.
Ám te az igaz szívet szereted, * bölcsességedet föltárod nékem.
Hints meg izsóppal és tiszta leszek, * moss meg és a hónál fehérebb leszek!
Add hallanom a vígság és öröm szavát, * hadd ujjongjanak megtört csontjaim!
Fordítsd el bűneimtől arcodat, * töröld el minden vétkemet!
Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, * újítsd meg bensőmben az erős lelket!
Ne taszíts el színed elől, * ne vond meg tőlem szent Lelkedet!
Add vissza üdvösséged örömét, * tégy erőssé engem készséges lélekkel!
Megtanítom a bűnösöket minden utadra, * az istentelenek hozzád térnek.
Szabadíts meg a vérontás bűnétől, Isten, megmentő Istenem, * és igazságodat ujjongva hirdeti nyelvem!
Nyisd meg ajkamat, Uram, * és szám hirdeti dicséreted!
Mert véres áldozatban nem leled kedved, * égő áldozatban sem telnék örömed.
Az Istennek tetsző áldozat a töredelmes lélek, * nem veted meg, Istenem, az alázatos és megtört szívet.
Tégy jót, Uram, jóságodban Sionnal, * építsd fel Jeruzsálem falait!
Akkor majd kedves lesz előtted az igaz áldozat, † az égő és a teljes áldozat, * akkor majd állatokat hoznak oltárodra.


101. zsoltár • A száműzött imája
(Egy szenvedő imája, aki nyomorúságában elpanaszolja baját az Úrnak.)
Uram, hallgasd meg imámat, * kiáltásom jusson eléd!
Ne rejtsd el előlem arcodat, * szorongatásom napján fordítsd felém füledet!
Amikor csak hozzád kiáltok, * siess, hallgass meg engem!
Mint a füst, elmúlnak napjaim, * csontjaim, mint a parázs, izzanak.
Mint a lekaszált és elszáradt fű, olyan a szívem, * elfelejtem megenni kenyerem.
Egyre csak jajgatva kiáltok, * húsom csontomra tapadt.
Olyan lettem, mint pelikán a pusztában, * mint bagoly a romok között.
Elkerül az álom és sírok, * mint magányos veréb a háztetőn.
Ellenségeim egész nap gyaláznak, * összeesküsznek ellenem, akik miattam haragra lobbantak.
Hamut eszem kenyér helyett, * és italomat könnyel vegyítem
Neheztelésed és haragod miatt, * mert magasba emeltél, hogy földre sújts engem.
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék, * elszáradok, miként a széna.
Ám te, Uram, örökre megmaradsz, * nemzedékről nemzedékre fennmarad neved.
 Fölkelsz és megkönyörülsz Sionon, † mert itt az ideje, hogy megkegyelmezz néki, * valóban itt az óra.
Még köveiben is gyönyörködnek szolgáid, * és sírnak romjai fölött.
A nemzedékek félik majd nevedet, Uram, * és dicsőségedet vallja a föld minden királya;
Mert az Úr felépíti újra Siont, * és megjelenik dicső fényében.
Meghallgatja a szegények imáját, * könyörgésüket meg nem veti.
Születendő gyermekeiknek írják föl mindezt, * hogy dicsérje az Urat a jövő nemzedék.
Mert letekintett az Úr fönséges házából, * a mennyből a földre nézett,
Hogy meghallja a foglyok sóhaját, * és megszabadítsa a halálra szántakat,
Hogy Sion hegyén az Úr nevét hirdessék, * és Jeruzsálemben dicső erejét,
Ha majd egybegyűlnek ott népek és országok, * hogy az Urat szolgálják.
 Útközben megtörte erőmet, * megrövidítette életem napjait.
Akkor így szóltam: † Ne ragadj el életem derekán, * hisz nemzedékről nemzedékre tartanak éveid, Istenem!
Kezdetben te vetettél a földnek szilárd alapot, * az égbolt is a te kezed műve.
Ezek elmúlnak, de te megmaradsz, † elavulnak, mint az ócska ruha, * mint az öltözéket, váltod őket.
Megváltoznak, de te ugyanaz maradsz, * s éveid nem érnek véget.
Szolgáid fiai nálad laknak, * utódaik megmaradnak színed előtt.



129. zsoltár • Kiáltás a mélységből
(Zarándokének.)
A mélységből kiáltok, Uram, hozzád, * hallgasd meg szavamat, Uram!
Legyen füled figyelmezéssel, * amikor hozzád könyörög szavam!
Ha felrovod a vétkeket, Uram, * ki áll meg akkor előtted, Uram?
Ám nálad bocsánatot nyer a vétek, * hogy félelemmel szolgáljunk téged.
Remélek az Úrban, benne remél a lelkem, * bizalommal várom igéjét.
Lelkem eseng az Úr után, * jobban, mint éji őr a virradat után.
Jobban, mint éji őr a virradat után, * esengjen Izrael az Úr után,
Mert az Úrnál az irgalom, * s bőséges a megváltás nála.
Ő váltja meg Izraelt * minden bűnétől.

142. zsoltár • Imádság megpróbáltatás idején
(Dávid zsoltára.)
Hallgasd meg imádságomat, Uram,
könyörgésem szavára figyelj, * hallgass meg, mert hű és igaz vagy!
Ne szállj perbe szolgáddal, * hiszen egy élő sem igaz előtted.
Mert ellenség üldöz engem, földre tiporja életem, * sötétségbe taszít, mint régen meghaltat.
Elcsüggedt bennem a lélek, * szívem megdermedt bensőmben.
Visszaemlékezem a régi napokra, † végiggondolom minden tettedet, * átgondolom, amit kezed művelt.
Kitárom feléd kezemet, * mint aszú föld, szomjazik utánad lelkem.
Siess, Uram, hallgass meg, * mert elfárad bennem a lélek!
Ne rejtsd el arcodat előlem, * mert olyan leszek, mint a sírba szállók!
Hadd érezzem irgalmad minden reggel, * hiszen tebenned bízom!
Mutasd meg, melyik úton járjak, * lelkemet hozzád emelem!
Ellenségeimtől ments meg, Uram, * oltalmat nálad keresek.
Taníts meg, miként teljesítsem akaratod, † hiszen te vagy Istenem. * Jó lelked vezéreljen az egyenes úton!
Tarts életben nevedért, Uram, * vezess ki engem a gyötrelemből igaz voltodban!
Irgalmadban semmisítsd meg ellenségemet,
tedd ártalmatlanná, akik szorongatják a lelkem,
mert, nézd, én a szolgád vagyok.



Virágvasárnap
11:00
Ünnepi szentmise barkaszenteléssel és körmenettel (kérjük, hozzon mindenki magával barka ágakat)
16:30 órakor szentmise Badenben

Nagycsütörtök
Kérünk mindenkit, ünnepelje a szentmisét az utolsó vacsora emlékezetére a helyi osztrák plébániájával

Nagypéntek
19:00
Nagypénteki szertartás

Nagyszombat
22:00
Húsvéti vigília, Urunk Feltámadásának ünnepe

Húsvétvasárnap, Urunk feltámadása
11:00
Ünnepi szentmise, ételáldással

Húsvéthétfő
11:00
Ünnepi szentmise

Elsőáldozás
április 19.
, 11:00 órakor

Bérmálkozás Várszegi Asztrik em. főapát úrral
április 26., 11:00 órakor
Pasted GraphicA Jézus-ima a nyugaton ismert rózsafüzérhez hasonló, a keleti keresztény hagyományban elterjedt szóbeli ima, amely már a VII. században ismert volt. Szövege az evangéliumi farizeus és vámos példabeszédéből (Isten, irgalmazz nekem bűnösnek!), illetve a vak Bartimeus felkiáltásából (Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!) kiindulva alakult ki. "Végleges" formájában magába foglalja az egyház tanítását Jézus személyéről, illetve az Isten és ember közötti viszonyról.

Legteljesebb formája magyarul így hangzik:

"Uram, Jézus Krisztus, Élő Isten Fia, könyörülj rajtam bűnösön!"

Az ima szövege természetesen változhat, egyes részei elmaradhatnak:
Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön!
Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam, bűnösön!
Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam vagy rajtunk! stb.

Legősibb formája a keleti és nyugati liturgiában egyaránt általános Kyrie eleyson! (Uram irgalmazz!), legrövidebb alakja pedig egyszerűen a Szent Név: JÉZUS! vagy Jézus Krisztus!

Az ima bármely formájának lényeges - központi - eleme Jézus Szent Neve , amelynek hatalma van.

Az ima recitálásához segítségül szolgál egy imafüzér (oroszul chotki, görögül komboskhini), amelyet általában - ellentétben a rózsafüzérrel - fonalból csomóznak. A csomók száma változó, lehet 33 (Jézus földi éveinek száma) illetve létezik 50 és 100 szemes is. A csomók általában nincsenek bizonyos szakaszonként egymástól elválasztva, bár a 100 csomós esetében előfordul, hogy minden 25-ik után egy nagyobb - esetleg fából vagy más anyagból készült - csomó van. A végén szintén fonalból csomózott kereszt található, amely esetenként nagyobb bojtban végződik. Egyesek szerint a bojt arra szolgál, hogy az imádkozó a bűnbánat könnyeit vagy verítékét (a keleti szerzetesek ezt a magánimát mély meghajlásokkal illetve leborulásokkal kísérik) letörölje. A színe általában fekete (az alázat és bűnbánat színe).

A keleti szerzetesek maguk csomózzák ezeket az imafüzéreket, miközben imádkozzák a Jézus-imát. Az imafüzéreket nem áldják meg (mint nyugaton a rózsafüzért), mivel úgy tartják, hogy azt az imádkozó maga szenteli meg a használat során.

A Jézus-ima nagy szentjei valójában szüntelenül ismételték ezt az imát, kezdetben hangosan, majd csak gondolatban, ezért a füzér csak a kezdők esetében szolgálja a számolást, akik számára az még nem vált készséggé. Ebben az esetben nem tartom a legjobb szónak az automatikus kifejezést, bár "A Zarándok" című elbeszélés szerint az ima egy idő után önműködővé válik, és még álmában is elkíséri az embert. Természetesen nem válik teljesen függetlenné az akarattól és többé kevésbé tudatos marad akkor is mikor gyakorlója más - akár fizikai, akár szellemi - tevékenységet folytat. Ebben nyilvánul meg ennek az imaformának az igazi célja: Isten jelenlétének állandó tudatosítása az ember által, a folyamatos Isten jelenlétében élés - nyugati fogalmak szerint az összeszedettség állapota. Míg a rózsafüzér Jézus és Mária életének eseményei fölötti szemlélődés, ezért bizonyos fokú nyugalmat igényel, ez az ima "pusztán" Isten jelenlétének, mindenütt jelenvalóságának állandó tudatosítása, a szemlélődés mint életforma kialakítása, ami nem ment fel az alól a kötelezettség alól, hogy naponta - hasonlóan a rózsafüzér imádkozásához - csak az ima (akár hang nélküli) recitálásával töltsünk el Isten jelenlétében egy bizonyos időt, amelyet kizárólag erre szánunk.

Érdekes - egyben saját tapasztalatom is - Anthony de Mello jezsuita szerzetes meglátása az imafüzér (mint tárgy) használatával, amikor a Jézus-ima, illetve a rózsafüzér kapcsán a "Kapcsolat" című könyvében megjegyzi, hogy az imafüzér puszta kézbevétele, tapintása is imádságra hangolja az embert. Az előrehaladottak számára valószínűleg sokkal inkább ez a szerepe, mint az elmondott imák számolása.

A Zarándok elbeszélései


további infó…


„Krisztus nevében kérünk: engesztelődjetek ki az Istennel!” (2Kor 5,20)

Kedves testvérek!

Az Úr ebben az évben is megadja nekünk az előkészület különleges időszakát azért, hogy megújult szívvel tudjuk ünnepelni Jézus halálának és feltámadásának titkát, ami az élet alapját jelenti minden keresztény ember és az egész keresztény közösség számára. Szívünkkel és lelkünkkel szüntelenül ide kell visszatérnünk. Ez a titok nem szűnik meg abban a mértékben növekedni bennünk, amilyen mértékben mi megérinteni engedjük magunkat spirituális dinamizmusától és csatlakozunk hozzá szabad és nagyvonalú válaszunkkal.

1. A húsvéti titok mint a megtérés alapja
A keresztény ember öröme a kerygmából, Jézus halála és feltámadása örömhírének a meghallgatásából és befogadásából fakad. Ez összefoglalja a szeretet titkát, ami „annyira valós, annyira igaz, annyira konkrét, hogy egy hiteles és őszinte dialógus kapcsolatát kínálja számunkra” (Christus vivit apostoli buzdítás, 117). Aki hisz ebben az üzenetben, az visszautasítja azt a hazugságot, hogy életünk csak magunktól függene, miközben valójában az Atya szeretetéből születik, az Ő akaratából arra, hogy életünk legyen és bőségben legyen (vö. Jn 10,10). Ha azonban mi a „hazugság atyjának” csábító szavára hallgatunk (vö. Jn 8,45), fennáll a veszély, hogy az értelmetlenség mélyébe zuhanunk és már itt a földön megéljük a poklot, ahogy ezt sajnos számos személyes és kollektív emberi tapasztalat is alátámasztja.

Az idei év nagyböjtjében azt szeretném üzenni minden kereszténynek, amit a Christus vivit kezdetű apostoli buzdításban a fiataloknak már megírtam: „Tekints a megfeszített Krisztus kitárt kezeire, hagyd magad mindig újra megváltani. És amikor közeledsz, hogy megvalld bűneidet, higgy szilárdan az irgalmasságban, ami megszabadít téged a bűntől. Szemléld Krisztus vérét, amelyet nagy szeretetében kiontott és hagyd magad megtisztítani általa. Így mindig újjászülethetsz” (CV 123). Jézus halála és feltámadása nem egy múltbeli történés: a Szentlélek erejében a húsvéti esemény mindig aktuális és lehetővé teszi, hogy Krisztus testét szemléljük és megérintsük a sok szenvedő emberben.

2. Sürgető megtérés
Gyógyító hatású, ha a húsvéti titkot, amelynek az isteni irgalmasság ajándékát köszönhetjük, mélyebben is szemléljük. Az irgalmasság megtapasztalása tulajdonképpen csak egy személyes, szemtől szembeni találkozásban lehetséges a megfeszített és feltámadt Úrral, „aki szeretett engem és feláldozta magát értem”. Egy dialógusban, ami szívtől szívig, barát és barát között zajlik. Ezért annyira fontos az imádság nagyböjt idején. Ez több, mint egy kötelesség, ez egy szükségszerűség kifejeződése: viszonzása Isten szeretetének, ami mindig megelőz és segít minket. Igen, a keresztény ember abban a tudatban imádkozik, hogy nem méltó erre a szeretetre. Az imának különböző formái lehetnek, de ami Isten szemében valójában számít, az az, hogy az ima eléri és végül megpuhítja a mi kemény szívünket, hogy egyre jobban megtérjünk az Ő akaratához.

Ebben a különleges időszakban hagyjuk ezért magunkat – mint Izrael népe – a pusztába vezetni (vö. Oz 2,16) azért, hogy végre meghallhassuk vőlegényünk szavát, hogy Őt mélyebben magunkba fogadjuk és készségesebben kövessük. Minél inkább hagyjuk, hogy magukkal ragadjanak az Ő szavai, annál inkább meg fogjuk tapasztalni nekünk ajándékozott ingyenes irgalmasságát. Ne hagyjuk a kegyelem eme idejét haszontalanul elmúlni abban a téveszmében, hogy mi magunk határozhatjuk meg megtérésünk idejét és módját.

3. Isten szenvedélyes vágya a gyermekeivel folytatott párbeszédre
A tényt, hogy az Úr újra és újra felajánlja számunkra a megtérés e különleges idejét, soha nem szabad magától értetődőnek vennünk. Ennek az új lehetőségnek a hála érzését kell ébresztenie bennünk és fel kell ráznia restségünkből. A rossz néha drámai jelenléte ellenére is életünkben – de az Egyház és a világ életében is – ez az időszak, ami a ritmusváltás lehetőségét kínálja, Isten rendíthetetlen akaratát fejezi ki arra, hogy nem szakítja meg az üdvösség dialógusát velünk. Jézusban, a megfeszítettben, akit Isten „bűnné” tett értünk (2Kor 5,21) ez az akarat elért arra a pontra, hogy minden bűnünket Fia vállára tegye, egészen – XVI. Benedek pápa szavaival – „Istennek az önmaga ellen fordulásáig” (Deus caritas est enciklika, 12). Mert Isten az ellenségeit is szereti (vö. Mt 5,43–48).

A dialógus, amelyet Isten minden emberrel folytatni akar Fia húsvéti misztériuma által, nem olyan beszéd, mint ami Athén lakóit jellemezte. Ezek „semmi mással nem töltötték az időt, csak azzal, hogy újdonságot mondjanak vagy halljanak” (ApCsel 17,21). A fecsegés e fajtája, amelyet az üres és felszínes kíváncsiság diktál, minden idők világiasságára jellemző és ma is belopakodik az életünkbe a kommunikációs eszközök elhibázott használatán keresztül.

4. Gazdagság, amelyet az ember megoszt, nem pedig magának halmoz fel
A húsvéti titkot állítani az élet középpontjába azt jelenti, hogy együttérzéssel fordulunk a megfeszített Krisztus sebei felé, amelyek a mai napig is jelen vannak a világban – a háborúk ártatlan áldozataiban, az életellenes beavatkozásokban a meg nem születettektől egészen az idős emberekig, az erőszak számos megnyilvánulásában, a környezeti katasztrófákban, a föld javainak egyenlőtlen elosztásában, az emberkereskedelem minden formájában és a profit iránti csillapíthatatlan vágyban, ami nem más, mint bálványimádás.

Ma is fontos minden jóakaratú embert meghívni arra, hogy javaiból továbbadjon valamit a nélkülözőknek. Az ilyen alamizsna egy igazságosabb világ felépítésében való személyes részvétel formája. A felebaráti szeretetnek megfelelő megosztás az embert emberibbé teszi, a felhalmozás viszont azzal fenyegeti, hogy csúffá válik, mivel önzésébe zárkózik. A gazdaság strukturális dimenzióin szabad és kell is, hogy túllépjünk. Ebből kifolyólag az idei nagyböjtben, 2020. március 26–28. között fiatal közgazdászokat, vállalkozókat és changemakereket hívtam meg Assisibe, hogy segítsenek egy, a jelenleginél igazságosabb és befogadóbb gazdasági modell kidolgozásában. Az Egyházi Tanítóhivatal többször is megfogalmazta, hogy a politika a felebaráti szeretet kiemelt formája (vö. XI. Piusz pápa beszéde a FUCI [Katolikus Egyetemi Ifjúsági Szövetség] tagjaihoz, 1927. december 18.) – ezt lehet majd a gazdaságról is elmondani, ha az ember az evangélium, a nyolc boldogság szellemével tölti be.

A következő nagyböjtre kérem a Boldogságos Szűz Mária közbenjárását, hogy befogadjuk a meghívást az Istennel való kiengesztelődésre, szívünket a húsvéti titokra irányítsuk és az Istennel folytatott nyitott és őszinte dialógusra megtérjünk. E módon azok lehetünk, aminek Krisztus a tanítványait mondta: a föld sója és a világ világossága (vö. Mt 5,13–14).

Ferenc

Kelt a Lateráni Szent János Bazilikában, 2019. október 7-én, Rózsafüzér Királynőjének emléknapján.