Betegek kenete

A betegek szentsége (kenete) a betegeknek a vigasztalás és megtisztulás kegyelmét adja; egyesít Jézussal az ő húsvéti misztériumában, hogy betegségét, mint a lélek-gazdagodását fogja fel, amint Szent Pál írja: „Testemben kiegészítem azt, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyzháznak a javára.“ (Kol 1,24).

A beteghez időben papot kell hívni, hogy teljes tudatával vehessen részt a szentség kiszolgáltatásában. A pap, ha teheti magával viszi az Oltáriszentséget is, hogy szentáldozásban is részesíthesse a beteget. Személyes beteglátogatáson kívül általában minden plébánián egy évben egyszer szokás egy szentmisét tartani a betegeknek, melyben a szükségét érző hívő a betegek kenetében részesülhet.

A betegek kenetét az az ember veheti fel, aki súlyos betegségben szenved vagy komoly műtéten esett át! Ezt a szentséget ugyanazon betegségben abban az esetben lehet többször felvenni, ha a beteg állapota súlyosbodik.

A szentséget csak felszentelt pap szolgáltathatja ki életben levő embernek.

A betegek kenetének kiszolgáltatása templomban, otthon vagy kórházban történik.
Szent Jakab levelében is olvashatjuk, hogy a közösség vezetője imádkozott a betegekért, valamint olajjal kente meg őket, hogy meggyógyuljanak. Ezt az ősi formát követve betegek szentségének kiszolgáltatása igeistentisztelettel kezdődik, ezután a pap a betegért imádkozván fölé emeli a kezét, majd megkeni a beteget szent olajjal, és kéri az Isten, hogy adjon neki erőt, bocsásson meg neki, és támassza fel őt az örök életre.

A betegek kenetének kiszolgáltatásakor használt olaj, püspök által csak erre a célra megszentelt olíva vagy más növényi olaj. Ezt az olajat szükség esetén a pap is megszentelheti.